A számviteli törvény (155. §) írja elő a könyvvizsgálati kötelezettséget minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozásnak, de értékhatártól függően felmentést ad e kötelezettség alól.
Nem kötelező a könyvvizsgálat, ha a vállalkozás nettó árbevétele a megelőző két üzleti év átlagában nem haladta meg a 300 millió forintot, és a megelőző két évben az átlagosan foglalkoztatottak létszáma nem haladta meg az 50 főt.
A felmentést azonban a törvényben meghatározott szervezetek nem alkalmazhatják, így könyvvizsgálatra kötelezettek:

• azok a kettős könyvvitelt vezető vállalkozók, ahol a könyvvizsgálatot jogszabály írja elő
• a takarékszövetkezetek
• a konszolidálásba bevont vállalkozások
• a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepe, kivéve azo

külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepét, amely vállalkozás székhelye az Európai Unió valamely tagállamában található. Mentesül továbbá azon külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepe is, amely vállalkozás székhelye nem az Európai Unió valamely tagállamában található, azonban az adott állam jogszabályai által előírt éves beszámoló készítési, könyvvizsgálati, letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségek összhangban vannak az Európai Unió vonatkozó előírásaival. (Ezen államok listája az Egységes Kormányzati Portálon közzétételre kerül.)

• azon vállalkozások, melyek kivételes eset miatt, a megbízható és valós kép bemutatása érdekében eltérnek a számviteli törvény előírásaitól
• a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodók
• az a vállalkozó, akinek a tárgyévi üzleti év mérlegfordulónapján 10 millió forintot meghaladó, 60 napnál régebben lejárt köztartozása van

A jogelőd nélkül alapított vállalkozónál – az értékhatártól függő mentesség alkalmazásakor – ha az üzleti évet megelőző két üzleti év egyikének vagy mindkettőnek az adatai hiányoznak vagy csak részben állnak rendelkezésre, akkor a tárgyévi várható adatokat és – ha van – a megelőző (első) üzleti évi (éves szintre átszámított) adatait kell figyelembe venni.
Bizonyos jogszabályok is előírhatnak könyvvizsgálati kötelezettséget, mint pl.: átalakulások vagyonmérlegei, pályázati támogatások stb.

A korábbi szabályozás alapján a legutolsó beszámolót, vagy ha ilyen készült, a (6) bekezdés szerinti közbenső mérleget – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – a mérleg fordulónapját követő hat hónapig lehetett figyelembe venni a saját tőke alátámasztására. Ebből az következett, hogy az éves beszámolót naptári éves üzleti év esetén június 30-ig lehetett felhasználni osztalékelőlegről szóló döntéshez.
Ezt azonban felülírta a Ptk., amely a közbenső mérleg illetve a számviteli törvény szerinti beszámoló figyelembe vehetőségének 6 hónapos határidejéről szóló rendelkezéseket már nem tartalmazza.
Ptk. 3:186. § és 3:263 valamint a Sztv. 21. § (1) és 39. § (4) bekezdése
A taggyűlés, a közgyűlés vagy az alapszabály felhatalmazása alapján az igazgatóság két, egymást követő beszámoló elfogadása közötti időszakban osztalékelőleg fizetéséről határozhat, ha

• közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik osztalék fizetéséhez szükséges fedezettel;
• a kifizetés nem haladja meg a közbenső mérlegben kimutatott adózott eredménnyel kiegészített szabad eredménytartalék összegét; és
• a társaságnak a helyesbített saját tőkéje a kifizetés folytán nem csökken a törzstőke összege alá.

Osztalékelőleg fizetésére az ügyvezető vagy az igazgatóság tesz javaslatot. Ha a társaságnál felügyelőbizottság működik, az ügyvezető vagy az igazgató javaslatához a felügyelőbizottság jóváhagyása szükséges.
Ha az osztalékelőleg kifizetését követően elkészülő éves beszámolóból az állapítható meg, hogy osztalékfizetésre nincs lehetőség, az osztalékelőleget a részvényesek a társaság felhívására vagy a tagok kötelesek visszafizetni.

A számvitelről szóló 2000.évi C. törvény 14 § (3) bekezdése szerint: „A törvényben rögzített alapelvek, értékelési előírások alapján ki kell alakítani és írásba kell foglalni a gazdálkodó adottságainak, körülményeinek leginkább megfelelő – a törvény végrehajtásának módszereit, eszközeit meghatározó – számviteli politikát.”
A számviteli törvény 14.§ (5) bekezdése négy szabályzat elkészítését írja elő:

• az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatát,
• az eszközök és források értékelési szabályzatát,
• az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot és
• a pénzkezelési szabályzatot.

A törvény az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabály készítési kötelezettség alól felmentést ad az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozónak, valamint olyan gazdálkodóknak, akik a törvényben meghatározott értékhatárt nem érik el.
Az újonnan alakuló gazdálkodó a számviteli politikát és az egyéb elkészítendő szabályzatokat a megalakulás napjától számított 90 napon belül köteles elkészíteni. Törvénymódosítás esetén a változásokat annak hatálybalépését követő 90 napon belül kell a számviteli politikán keresztülvezetni.
A számviteli politika elkészítéséért, módosításáért a gazdálkodó képviseletére jogosult személy felelős.