Az, hogy mennyit ér egy vállalkozás és az milyen viszonyban áll egy esetlegesen ajánlott vételárral, többféle cégértékelési módszer alapján határozható meg.

Egy adott cég értékelése során a különböző módszerekből választva, vagy azokat kombinálva adható meg a reális érték. A „klasszikus cégértékelés” során a társaság beszámolójából határozható meg, hogy mennyit érnek a társaságban lévő eszközök, és mennyivel csökkentik ezt az eszközértéket a fennálló kötelezettségek, így ebben az esetben viszonylag könnyedén megállapítható a vállalkozás értéke.

Az értékelés nehezíti, ha olyan tételekkel is számolni kell, amelyek nem, vagy nehezen számszerűsíthetők, így nem szerepelnek a beszámolóban, vagyis mindazon tételek, amelyek a társaság múltjából adódóan jövőbeni árbevételt, eredményt generálhatnak. Ilyenekből számos adódhat, például: a goodwill, az alkalmazott technológia, a kiépített piaci kapcsolatok, meglévő hosszú távú együttműködési megállapodások, stb. A körültekintően elvégzett cégértékelés során ezeket a tételeket is számszerűsítenünk kell, annak érdekében, hogy reálisan határozzuk meg a társaság értékét.

Jellemzően négy cégértékelési módszer használatos, melyek a következőek:

– a szorzószám alapú értékelés a cég legfrissebb eredményadatának az adott iparágra jellemző szorzószámmal való szorzata. Az adott iparágra jellemző szorzószám pedig az elmúlt időszakban hasonló iparágban lezajlott cégfelvásárlási adatokon alapuló középérték. Mivel a cégfelvásárlások döntő hányada határokon átnyúló tranzakció, ezért az eltérő társasági adókulcsok, amortizáció, stb. miatt az értékelés alapja nem az adózott eredmény, hanem a korrekciós tételekkel módosított eredmény, az ún. EBITDA mutató lesz;

– saját tőke alapú cégértékelés során a számviteli eszköz-forrás egyezőség elvéből kiindulva, az eszközök értékéből kell levonni a kötelezettségek összegét, amelynek eredménye a saját tőke értéke;

– az ún. gazdasági hozzáadott érték alapú vállalatértékelés (EVA) szerint a cégérték nem más, mint a cég által megtermelt adózott működési eredmény, és az ennek érdekében lekötött tőke elvárt hozamának különbsége. Az értékelésnél azt a tényt kell figyelembe venni, hogy ha egy adott összegű tőkét meghatározott célra használunk fel, akkor az a hozam, ami a másba fektetett tőke esetén realizálódna, elvész. A költségeket meghaladó árbevétel tehát nem elegendő ahhoz, hogy megérje a befektetés, a felhasznált tőke költségének (elérhető kamat) is meg kell térülnie és azon felül kell további profitot generálnia.

– a diszkontált cash-flow alapú cégértékelés az egyik legelterjedtebb módszer, mely szerint a vállalkozás értéke mindaz a jövedelem (pénzben kifejezve), amit a vállalkozás üzleti tevékenységével hosszú távon, teljes élettartama során realizál. A DCF módszer szerint tehát a vállalat értéke egyenlő a jövőbeli várható pénzáramlások, illetve ezek kockázatát is kifejező rátával diszkontált értékével.

Azt, hogy mely vállalkozás esetén mely módszer ad megbízható eredményt, azt maga az értékelni kívánt cég, illetve annak tevékenysége határozza meg. Előfordulhat például, hogy egy nagy értékű ingatlannal rendelkező társaság alacsony hozamot realizál, tehát ez esetben nem a jövedelemalapú módszerek lesznek meghatározóak a cégérték megállapítása során. Ezzel ellentétben egy komoly know-how-val rendelkező vállalkozás esetén vélhetően nem az eszközalapú cégérték lesz a leginkább alkalmas módszer a cég piaci értékének megállapítására. Tehát a cégérték meghatározásánál minden esetben érdemes többféle módszert alkalmazni és kombinálni, annak érdekében, hogy a valósághoz legközelebb álló cégérték kerülhessen megállapításra.

Társaságunk ügyfelei rendelkezésre áll teljeskörű, testreszabott cégértékelési szolgáltatásaival, melynek keretében a cégértékelési dokumentumok a szakmai standardokra és a fent bemutatott minden lényeges, cégértéket befolyásoló tényezőre tekintettel kerülnek összeállításra.