73. § (2) Az értékesítés nettó árbevételét csökkentő tételként kell elszámolni:

e) a vásárolt és saját termelésű készlet értékesítéséhez kapcsolódó visszáru, valamint az értékesített és később visszavett betétdíjas göngyöleg helyesbítő, illetve stornó számlában, nyugtában rögzített – általános forgalmi adót nem tartalmazó – értékét (a helyesbítés a visszaszállítás, a visszavétel időpontjára vonatkozik).

Bár a visszáru fogalomra külön definíciót nem találunk a jogszabályban, azonban több számviteli kérdés is részletesebben ismerteti a visszáru és az áru visszavásárlás közötti különbséget.

A témakörben elérhető számviteli kérdések a következőket rögzítik:

…A visszáru kifejezést a számvitelben azon esemény összefoglalására használjuk, amikor az áru vevője a megvásárolt árut visszaküldi az eladónak és az eladó azt visszaveszi. Erről az eladó állít ki helyesbítő számlát, amely helyesbítő számla alapján mindkét fél helyesbíti számviteli és adónyilvántartásait.

A kérdés jogi oldalát vizsgálva megállapítható, hogy míg a visszáruzási konstrukcióban a szerződés meghiúsulása miatt történik a visszaküldés, addig a visszavásárlásnál – egy szerződésben ugyan, de – két különböző ügyletről (két értékesítésről) van szó: először az eredeti eladó eladja az árut és másodszor, amikor az eredeti vevő azt ismét eladja (a kérdés szerint időnként ez még egy további vásárlással folytatódik és így tovább). Utóbbi esetben a birtok és a tulajdonjog kétszer (vagy akár többször) száll át úgy, hogy az első értékesítést már teljesítették, amikor a másodikra sor kerül. Ebből következően sem lehet a visszavásárlási konstrukcióban visszavett árut visszárunak tekinteni…

…Visszáruról akkor beszélhetünk, amikor az áru értékesítése nem a szerződés szerint valósult meg, ezért az áru vevője a megvásárolt árut visszaküldi az eladónak és az eladó azt visszaveszi. Ebben az esetben a visszavett áruról az eredeti eladó állít ki helyesbítő számlát,

… nem „visszáruzás” történt, mivel az eredeti vevő a szerződés szerinti teljesítést vélhetően elfogadta, és a felek közötti megállapodás szerint biztosított lehetőség alapján a korábban vásárolt készletből a kilistázott, kiárusított, maradék készletet értékesítette az eredeti eladó részére, aki azt visszavásárolta. Ebben az esetben az eredeti vevő állít ki eladóként számlát a korábban vásárolt termékről, azaz az eredeti eladó szempontjából a maradék készlet visszavásárlására kerül sor, amelynek elszámolása során a számviteli törvény árubeszerzésre vonatkozó előírásait kell követni.

A visszáru esetében tehát az áru visszaszállítása „a szerződés meghiúsulása miatt” történik, illetve „az áru értékesítése nem a szerződés szerint valósult meg”. Ebben az esetben az eredeti eladó állít ki módosító bizonylatot.

Az üzleti életben azonban gyakran előfordul, hogy az eredeti vevő azon szezonális termékeket (például hólapát, karácsonyi díszek, mikuláscsoki, télikabát), melyeket az adott szezonális idényben nem tudott tovább értékesíteni, vagy felhasználni, az eladóval fennálló szerződése alapján visszaszállítja az eredeti eladónak. A szerződésekben ezen ügyletek jellemzően „visszáru” ügyletek megfogalmazással vannak feltüntetve. Logikus lehet a felvetés, hogy ez az eset is a szerződés egyfajta meghiúsulásának minősülhet, amikor is az eredeti vevő az eredeti eladótól megvásárolt, egyébiránt megfelelő minőségű terméket, árut nem tudja céljaira teljeskörűen felhasználni és ezért azt visszaszállítja. A számviteli törvény – mint fentebb már szerepel – visszáru definíciót nem tartalmaz, így felmerül a kérdés, hogy ez az eset is a visszáru kategóriába eshet-e.

Tovább gondolva a fentieket, amennyiben ezen esetekben az eredeti vevő állít ki számlát az áru visszaértékesítéséről, akkor az eredeti eladónál a visszavett áru bekerülési értéke megegyezik az eladási árral, ezáltal nehezen indokolható módon növelve a készletek értékét. Továbbá szezonális jellegű termékek esetében jellemzően nincs lehetőség az eladási áron visszavásárolt áruk ésszerű időn belüli újraértékesítésére, így adott esetben az az eset is előfordulhat, hogy egy szerződés kapcsán ilyen módon visszaérkezett visszáru korábbi értékesítésén realizált eredménytartalom eltérő (korábbi) üzleti évben kerül bemutatásra, mint amikor a tényleges tranzakció megvalósul, ez pedig a számviteli alapelvekkel is nehezebben összeegyeztethető.

A jogalkotó azonban – összhangban a fent bemutatott számviteli kérdésekben szereplő érveléssel a Számv. tv. 73. § (2) bekezdés e) pontjában szereplő visszáru fogalmat egyértelműen meghiúsult szerződésekhez köti.

Ennek megfelelően mivel a fenti példában szereplő esetben a termékek visszavételére nem az ügylet meghiúsulása, hibás teljesítés miatt (például minőségi hiba, meghibásodás miatt) kerül sor, hanem egyéb oknál fogva, az eladó és vevő között tulajdon átruházásra irányuló szerződés jön létre, melyek teljesítése végbemegy és a szerződés nem hiúsul meg.

Amennyiben a vevő a felek megállapodása alapján jogosult arra, hogy egyoldalú nyilatkozattal olyan újabb kötelmeket keletkeztessen, melyek alapján az eladó köteles a dolgot átvenni (visszavenni) és a vételárat megfizetni (visszafizetni), úgy már új tulajdon átruházásra irányuló szerződés jön létre.

A birtok és a tulajdonjog eszerint kétszer száll át: először, amikor a vevő megveszi az árut, másodszor, amikor az eladó azt visszavásárolja. A jogi alátámasztást pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:3. § a) pontja „szállítja”: eszerint a szolgáltatás teljesítésével a kötelem megszűnik. A már megszűnt szerződést értelemszerűen nem lehet felbontani, módosítani. Ezért, amikor a vevő nyilatkozik arról, hogy az árut vissza akarja adni, nem az első szerződés felbontásáról van szó, hanem új szerződés létrejöttéről.

Mivel a termékeket kétszer adják át és a rendelkezési jog átruházására is kétszer kerül sor, két termékértékesítésről beszélhetünk.

Ez jelenti természetesen azt is, hogy ebből következően két számlát kell kiállítani, vagyis a visszavásárlási konstrukcióban az eredeti vevőnek is számlát kell kiállítania az eredeti eladó felé az értékesített (visszaadott) termékekről. A módosító számla alkalmazásának lehetősége ilyen esetekben tehát nem lehetséges. A Ptk. jelenleg hatályos rendelkezései alapján nem képzelhető el olyan eset, amelynél az eredeti, teljesült szerződés bontó feltételeként lenne értelmezhető egy visszavásárlásra okot adó olyan tény, mely szerint a vevő a vásárolt készletet bármely oknál fogva nem tudta továbbértékesíteni.

Így tehát – még ha ez okoz is némi fejtörést az érintett vállalkozásoknak – a szabályozás egyértelmű iránymutatást ad az elszámolási lehetőségeket illetően.