Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 2. §-a szerint adót kell fizetni az adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása, valamint terméknek az Európai Közösségen belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése, továbbá termék importja esetén.

Az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése alapján ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás, ha az adóalany saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére másnak ingyenesen nyújt szolgáltatást, feltéve, hogy a szolgáltatáshoz kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

Az Áfa tv. 120 § (a) pontja kimondja, hogy abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet a termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított.

Az Áfa tv. 123. § (1) bekezdése szerint abban az esetben, ha az adóalany egyaránt teljesít a 120. és 121. § szerint adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást (a továbbiakban: adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) és arra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, az előzetesen felszámított adó kizárólag az adólevonásra jogosító termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának betudható részében vonható le. A 123. § (2) bekezdése értelmében az előzetesen felszámított adó levonható és le nem vonható részének megállapításához az adóalany köteles olyan megfelelően részletezett nyilvántartást alkalmazni, amely az adólevonási jog keletkezésétől kezdődően alkalmas annak egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére, hogy a termék, szolgáltatás használata, egyéb módon történő hasznosítása adólevonásra jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását vagy arra nem jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását szolgálja (tételes elkülönítés). Továbbá a (3) bekezdés szerint abban az esetben, ha a termék, szolgáltatás természete, illetőleg a használat, egyéb módon történő hasznosítás jellege folytán az előzetesen felszámított adó megosztása a tételes elkülönítés szabályai szerint nem végezhető el, az adóalany a megosztást más, az (1) bekezdésben említett követelményt kielégítő szabályok szerint is elvégezheti. Ennek hiányában a tételes elkülönítés szabályai szerint meg nem osztható előzetesen felszámított adót az 5. számú mellékletben meghatározott számítási módszer alkalmazásával kell arányosan megosztani.

Meglehetősen gyakran előfordul, hogy egy áfa alany belföldi gazdasági társaság szolgáltatásait túlnyomó többségében ugyan ellenérték fejében, áfa felszámításával nyújtja, de emellett – üzletpolitikai vagy egyéb okból – alkalmanként ingyenesen is nyújt szolgáltatást az ügyfélkörbe tartozó társaságoknak.

Ilyen esetekben elmondható, hogy a társaság által igénybevett szolgáltatások, vásárolt termékek felhasználásra kerülnek mind az ingyenes, mind az ellenértékes ügyletei során.

Kérdések merülhetnek fel bennünk ilyen esetben egyrészt az ingyenes szolgáltatásnyújtással kapcsolatos adófizetési kötelezettségre, illetve a hozzá kapcsolódó levonási jog gyakorlására vonatkozóan is.

Előfordulhat, hogy a fent bemutatott ingyenes szolgáltatásnyújtás áfa fizetési kötelezettségével kapcsolatban kijelenthető, hogy az ügylet sem az Áfa tv. 2. §-ában, sem a 14. § (2) bekezdésében foglalt feltételeket nem meríti ki, ezáltal az Áfa tv. tárgyi hatályán kívüli ügyletnek minősül. Egyrészt, mivel a teljesítendő szolgáltatásnyújtás nem ellenérték fejében történik, ezért nem valósul meg az Áfa tv. 2. §-a szerinti tényállás, melynek fogalmi eleme az ellenérték fejében történő szolgáltatásvégzés. Emellett az ügylet nem minősül az Áfa tv. 14. § (2) bekezdésének második fordulata szerinti szolgáltatásnyújtásnak sem, mivel – ugyan az ingyenesen történik, de – nem meríti ki a vállalkozástól idegen cél feltételét. Mindezek alapján az ilyen típusú ingyenes szolgáltatásnyújtás után adót nem kell fizetni.

Az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése alapján ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás (vagyis az Áfa tv. 2. § a) pont alá tartozik), ha az adóalany saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére másnak ingyenesen nyújt szolgáltatást, feltéve, hogy a szolgáltatáshoz kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

Az Áfa tv. 14. § (2) bekezdését illetően elmondható, hogy azok az esetek tartoznak e rendelkezés hatálya alá és minősülnek ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak, amelyekben

1. a szolgáltatáshoz kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg, és

2. a szolgáltatást az adóalany

a) saját magánszükséglet kielégítésére vagy alkalmazottja magánszükségletének kielégítésére nyújtja, vagy

b) általában, vállalkozástól idegen cél elérésére [és] ingyenesen nyújtja másnak.

Amennyiben tehát az adóalanyt az ingyenesen nyújtott szolgáltatáshoz (is) kapcsolódó beszerzései vonatkozásában adólevonási jog illette meg, akkor az ingyenes szolgáltatás – a vállalkozásidegen cél fennállása esetén – ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak tekintendő az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése alapján.

Ellenkező esetben azonban, vagyis ha az ingyenes szolgáltatásnyújtás révén az adóalany nem valósítja meg az Áfa tv. 14. § (2) bekezdésében foglalt tényállást, akkor az ingyenes szolgáltatásnyújtás az Áfa tv. hatályán kívüli ügyletnek minősül, azaz adófizetési, számlakibocsátási kötelezettség nem merül fel.

Megjegyzendő azonban, hogy az Áfa tv. 6. § (1) bekezdése értelmében a gazdasági tevékenység egyik kritériuma az ellenérték elérése, vagy az arra való irányultság, így attól, hogy a társaság által ingyenesen nyújtott szolgáltatás egyébként a társaság fő tevékenységi körébe tartozik, még fennállhat egyes esetekben a vállalkozásidegen cél, ilyen tekintetben tehát körültekintően szükséges eljárni.

Számlakibocsátási kötelezettség nem társul a nem vállalkozásidegen célú ingyenes szolgáltatásnyújtáshoz, mert az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése alapján csak az adóköteles tevékenységről kell számlát kibocsátani, így az áfa körön kívüli ügyleteket semmilyen, az áfa szabályainak megfelelő bizonylattal nem kell kísérni.

Az adólevonási jog gyakorlása kapcsán kijelenthető, hogy az áfa körön kívüli ügyletekhez kapcsolódó beszerzésekre nincsen külön levonási tilalom a törvényben, ami azt jelenti, hogy az általános szabályokat kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy ha az adott áfa körön kívüli tevékenység nem szolgálja az adóköteles gazdasági tevékenységet, akkor az azzal összefüggésben felmerült beszerzési áfát nem lehet levonni.

Ha már a levonási jog keletkezésekor fennálló, az adóalany által ismert körülményekből előre megállapítható, hogy adott termékbeszerzés, szolgáltatás igénybevétel ingyenesen nyújtott szolgáltatáshoz kapcsolódik, akkor az annak beszerzéséhez kapcsolódó adó levonására eleve nem jogosult az adóalany, ugyanis nem valósul meg az Áfa tv. 120. §-ában meghatározott feltétel. Ennek megfelelően abban az esetben, ha az adóalany előre tudja, hogy a beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást közvetlenül az ingyenesen nyújtott szolgáltatásához fogja felhasználni, akkor nem jogosult az annak beszerzése kapcsán rá átterhelt adó levonására.

Az adólevonás kapcsán kérdésként merül fel viszont, hogy mi alapján rendeli a társaság egy konkrét bejövő áfa tartalmat egy ingyenes szolgáltatásnyújtáshoz, ami egyébként akár elenyésző szelete a szolgáltatásainak. E körben az áfa megosztás szabályait szükséges alkalmazni, ugyanis a társaság egyaránt teljesít a 120. és 121. § szerint adólevonásra jogosító szolgáltatásnyújtást és arra nem jogosító szolgáltatásnyújtást, így az előzetesen felszámított adó kizárólag az adólevonásra jogosító szolgáltatásnyújtásának betudható részében vonható le. A 123. § (3) bekezdése alkalmazandó, hiszen a tételes elkülönítés [(2) bekezdés] nem alkalmazható, mert a társaság által befogadott számlákról, vagy a számlák egy tételéről nem eldönthető, hogy az adóköteles vagy az áfa körön kívüli tevékenységhez kapcsolódik (pontosabban eldönthető, de az mind a kettőhöz egyaránt kapcsolódik). A 123. § (3) bekezdés alapján, ha a tételes elkülönítés nem alkalmazható, akkor az adózó kialakíthat saját megosztási rendszert, vagy alkalmazhatja az 5. számú melléklet szerinti metódust. Viszont, mivel az 5. számú melléklet az ellenértékes tevékenységekre szabályozza a megosztást (amikor az adózó végez adóköteles és tárgyi adómentes ügyleteket is, ellenérték fejében), ezért jelen példabeli esetben az adómegosztásra egyéb módszer alkalmazandó.

Az előzetesen felszámított adó megosztásával kapcsolatban a következőkre kell figyelemmel lenni. Az Áfa tv. 5. számú mellékletében rögzített számítási mód lényege, hogy az adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, és arra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást egyaránt szolgáló beszerzések tekintetében az adólevonásra jogosító tevékenységből származó áfa nélküli ellenértéknek az ezen ellenérték és az adólevonásra nem jogosító tevékenységből származó ellenérték összesített összegében képviselt arányának megfelelő mértékben érvényesíthető a levonási jog.

Az Áfa tv. 123. §-ának rendelkezéséből tehát az következik, hogy amennyiben tételes elkülönítéssel a levonható adó nem állapítható meg, akkor a levonható adót az adóalanynak a saját maga által felállított, az adóköteles tevékenységnek betudható levonható adó megállapítására alkalmas szabályrendszer alapján kell megállapítania. Az Áfa tv. 5. számú mellékletében foglalt arányosítási képletet csak akkor kell alkalmaznia, ha ilyet nem tudna, és/vagy nem akarna kidolgozni. A példánkban említett esetben az ingyenes ügylet miatt – ellenérték hiányában – az arányosítási képlet szerinti számítás nem értelmezhető és így nem alkalmazható, mivel egy adott szolgáltatásnyújtás adott esetben becsült (fiktív) ellenértékére nem alapozható az előzetesen felszámított adó megosztása, ahhoz más, valós adatokat felhasználó módszert kell meghatározni.

A megosztási mutató képzése tehát az adóalanyra van bízva, ezt az adóhatósággal nem kell előzetesen egyeztetni, megállapodásba foglalni, de a lényeg, hogy eredményét tekintve az Áfa tv. 123. § (1) bekezdésben foglalt kritériumnak megfelelő eredményre kell vezessen, vagyis az adó csak az adólevonásra jogosító tevékenységhez kapcsolódó arányban kerülhet levonásra. Az, hogy az alkalmazott módszer reális, megbízható eredményre vezet-e, mindenképpen alapos megfontolás tárgyát kell képezze.

Forrás: adozona.hu