Sok esetben előfordul, hogy egy-egy ügylet tényleges megtörténtéről – a szerződésben foglalt rendelkezések alapján – jegyzőkönyv, átadás-átvételi dokumentum kiállítására kerül sor, amely tartalmazza a szerződésben foglalt és elvégzett feladatok tényleges (műszaki) átadás-átvételi időpontját, azaz a teljesítés napját is.

A számlakibocsátási kötelezettségnek – szintén az Áfa tv. rendelkezései alapján – az adóalany a korábbi szabályozáshoz mérten rövidebb időn belül – 8 napon belül köteles eleget tenni.

Szintén mindennapi gyakorlat, hogy a teljesítés igazolás aláírását követően az postai úton kerül megküldésre a vevő részére. A kézbesítéshez szükséges időtartamot és a partner ügyintézési „sebességét” is figyelembe véve a számlakibocsátási kötelezettségét teljesítő adóalany így a tényleges teljesítés időpontjától számított 8 napon belül sok esetben nem tud eleget tenni ezen kötelezettségének.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy ilyen esetekben (az Áfa tv.-ben, valamint a vonatkozó polgári jogi szabályokban foglalt rendelkezések alapján) helyes-e az a megközelítés, hogy amennyiben a felek közötti szerződés tartalmazza azt, hogy az ügylet tényállásszerű megvalósulásához a vevő általi teljesítés igazolás, valamint átadás-átvételi eljárás szükséges, úgy ezen időpont tekintendő az ügylet, és ezáltal a számla teljesítési időpontjának is, és ezen időponttól szükséges-e a számlakibocsátási kötelezettségre vonatkozó 8 napos határidőt számítani.

A már fent hivatkozott jogszabályhely, azaz az Áfa tv. 55. § (1) bekezdése szerint az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul. De mit is jelent a gyakorlatban a „tényállásszerű megvalósulás”?

Ezzel kapcsolatban elmondható, hogy egy ügylet tényállásszerű megvalósulása azt jelenti, hogy a konkrét ügylet minden tényállási eleme bekövetkezett. Tényállási elemek alatt kell érteni egyrészt a felek által a szerződésben megállapított, továbbá az adott ügyletre vonatkozó jogszabályok által esetlegesen előírt – az ügylet megvalósulásához szükséges – minden követelményt.

Egyes ügyletek tényállását maga az Áfa tv. tartalmazza, de vannak olyanok is, amelyek egyéb jogszabályban – vagy adott esetben – a felek szerződésében kerülnek szabályozásra.

Az adójogi teljesítés megtörténtének megállapítása érdekében azt szükséges vizsgálni, hogy a felek közötti megállapodás tartalma alapján a teljesítéshez szükséges-e ennek elfogadása és a teljesítésigazolás kiállítása a szolgáltatás igénybevevője részéről, vagy ettől eltérően, a teljesítésigazolás nem magához a teljesítéshez szükséges, hanem például az adóalanyok egymás közötti vagy belső elszámolásához szükséges dokumentációként szolgál – hiszen ez utóbbi is előfordulhat. Vizsgáljuk meg alaposabban, mi a különbség a két eset között.

Amennyiben az állapítható meg, hogy a teljesítésigazolás nélkül nem tekinthető teljesítettnek az ügylet, akkor a teljesítésigazolás kiállításával (aláírásával) valósul meg az Áfa tv. 55. § (1) bekezdése értelmében vett teljesítés, s ehhez igazodik a számlakibocsátásra nyitva álló határidő számítása is.

Fontos megjegyezni még azonban, hogy ehhez nem elegendő egyszerűen a teljesítésigazolás kiállítására vonatkozó kötelezettség szerződésben történő említése, hanem az is szükséges, hogy az ügylet valódi tartalma alapján a teljesítésigazolás polgári jogi értelemben feltételét képezze a szerződés által kiváltani kívánt joghatásnak.

Az előzőekre figyelemmel, ha a felek megállapodása értelmében a szerződésszerű teljesítésnek az is feltétele, hogy a megrendelő – például teljesítésigazolással – dokumentálja a részéről elfogadott teljesítést, tehát a felek szerződése alapján a teljesítéshez szükséges annak elfogadása és a teljesítésigazolás kiállítása is a megrendelő részéről, úgy az ügylet – Áfa tv. fogalomhasználata szerinti – tényállásszerű megvalósulásáról akkor beszélhetünk, ha a megrendelő kiállította az elfogadott teljesítésről az igazolást is.

Kiállítás alatt praktikusan a teljesítésigazolás aláírása értendő, mert a későbbiekben ez lesz az az időpont, amely egy esetleges ellenőrzés során megismerhető és tényként kezelhető. Ezért nem vehető alapul az a dátum (például), amely napon a teljesítés igazolást a számlakiállításra kötelezett fél megkapja, mert előfordulhat, hogy ez az időpont nem igazolható egyértelműen. Az a nap viszont, amikor a teljesítésigazolás aláírásra (és így kiállításra) került, a későbbiekben is egyértelműen megállapítható.

Ha a bevezetőben felvázolt esetben a teljesítésigazolás csak annak aláírását követő 8 napon túl jut el a számlakiállításra kötelezett félhez, akkor ezt a helyzetet a feleknek valamilyen ésszerű módon rendezniük kell.

Ez megtörténhet például úgy, hogy a számlakiállításra kötelezett fél a számlát már akkor is kiállítja, amint a teljesítésigazolást kiállító fél valamely egyéb csatornán (például telefon, e-mail) jelzi felé, hogy elfogadta a teljesítést. Amikor pedig a teljesítésigazolás ténylegesen megérkezik, akkor azt a számlával együtt kezelve őrzi meg a nyilvántartásában.

Fontos látni, hogy más megítélés alá esik az az eset, amikor a teljesítésigazoláshoz ilyen joghatás nem fűződik, hanem kizárólag adminisztratív funkciója van, vagyis az csak a felek közötti elszámoláshoz vagy valamelyik fél belső elszámolásához szükséges dokumentációként szolgál.

Ekkor az Áfa tv. szerinti teljesítés azon a napon következik be, és a számlán teljesítési dátumként is az a nap tüntetendő fel, amikor a teljesítésre kötelezett a szerződésből fakadó kötelezettségeit maradéktalanul teljesítette, azaz az ügylet „fizikai” teljesítése befejezetté vált, azzal, hogy a számlakiállítás 8 napos határideje is ettől a naptól fog kezdődni.

Forrás: adozona.hu