A Közösségen belüli termékértékesítés megtörténtének igazolása kapcsán még 2020. január 1-én lépett életbe egységes Európai Uniós szabályozás, ennek nyomán az elmúlt időszakban az adóhatóság is fokozott figyelmet szentel a témának.

A termék Közösségen belüli értékesítése, vagyis amikor a terméket az értékesítés következményeként belföldről a Közösség valamely másik tagállamának területére adják fel vagy fuvarozzák el (függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást az értékesítő, a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi), a következő feltételek együttes fennállása esetén áfamentes:

  • a termék más tagállamba történő feladása vagy elfuvarozása igazolt,
  • az értékesítés egy másik, adóalanyi minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában eljáró adóalanynak vagy a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett
  • adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek történik,
  • az előzőekben meghatározott személy (vevő) adószámmal rendelkezik a Közösség más tagállamában, és ezt az adószámot közölte az értékesítővel,
  • az értékesítést teljesítő adóalany az A60-as jelű összesítő nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettségének hibátlanul és hiánytalanul eleget tesz, vagy igazolja, hogy az összesítő nyilatkozatot érintő mulasztás, hiba vagy hiányosság a jóhiszemű eljárása mellett következett be, és ezzel egyidejűleg az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére bocsátja az összesítő nyilatkozat teljes körű és helyes tartalmának megállapításához szükséges adatokat.

Mindezt a hazai Áfa tv. is tartalmazza, azonban a termék más tagállamba történő feladása vagy elfuvarozása igazolásának módját nem szabályozza, azt az uniós áfa végrehajtási rendelet (VHR) tartalmazza. A VHR megdönthető vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy mikor kell úgy tekinteni, hogy a terméket az egyik tagállamból egy másik tagállamba feladták vagy elfuvarozták. Fontos azonban kiemelni, hogy amennyiben az adóalany nem rendelkezik a VHR szerinti, a vélelem fennállásához szükséges igazolásokkal, az nem jelenti automatikusan azt, hogy a termék kiszállítása nem igazolt, ezáltal nem lehet adómentes. Az adóalanyoknak továbbra is lehetőségük van arra, hogy a VHR-ben meghatározottaktól eltérően igazolják azt, hogy a termék másik tagállamba történő feladása, elfuvarozása megtörtént.

A következő esetek (1. vagy 2.) bármelyikének fennállása esetén a Közösségen belüli termékértékesítésre vonatkozó adómentesség tekintetében vélelmezni kell, hogy a terméket valamely tagállamból a területén kívülre, de a Közösség területére adták fel vagy fuvarozták el:

1. Ha az eladó vagy megbízásából más adja fel vagy fuvarozza el a terméket

Az eladó e tényt jelzi, és rendelkezik legalább két, egymásnak nem ellentmondó, egymástól,
valamint az eladótól és a beszerzőtől is független két különböző fél által kiállított dokumentummal a következők szerint: az alábbi, A pontban felsoroltak közül kettővel; vagy az A pontban és a B pontban felsoroltak közül eggyel-eggyel.

2. Ha a beszerző vagy megbízásából más adja fel vagy fuvarozza el a terméket

Az eladó rendelkezik a beszerzőtől származó olyan írásbeli nyilatkozattal, amelyben kijelenti, hogy a terméket a beszerző vagy egy, a beszerző nevében eljáró harmadik személy adta fel vagy fuvarozta el, és amelyben szerepel a termék rendeltetési tagállama.
Az írásbeli nyilatkozatnak tartalmaznia kell:

  • a kiállítás napját;
  • a beszerző nevét és címét;
  • a termékek mennyiségét és jellegét;
  • a termékek megérkezésének idejét és helyét;
  • közlekedési eszköz értékesítése esetén a közlekedési eszköz azonosító számát;
  • a beszerző nevében a termékeket átvevő személy azonosítását (erre bármilyen, e személyt egyértelműen azonosító, utólag is ellenőrizhető adat megfelelő).

Ez esetben is feltétel, hogy az alábbi A pontban felsoroltak közül rendelkezzen az értékesítő
kettővel; vagy az A pontban és a B pontban felsoroltak közül eggyel-eggyel.

A pont szerinti dokumentumok

A termékek feladására vagy fuvarozására vonatkozó dokumentumok, mint például:

  • aláírt CMR-dokumentum vagy CMR-fuvarlevél,
  • hajóraklevél,
  • légi teherszállítási számla,
  • az áru fuvarozója által kiállított számla.

B pont szerinti dokumentumok

  • a termékek feladására vagy fuvarozására vonatkozó biztosítási kötvény, vagy a termékek feladásának vagy fuvarozásának kifizetését igazoló banki dokumentumok,
  • közjogi hatóság, például közjegyző által kiállított közokirat, amely igazolja a termékek rendeltetési tagállamba való megérkezését,
  • a rendeltetési tagállamban a raktár üzemeltetője által kiállított átvételi elismervény, amely igazolja a termékeknek az adott tagállamban való tárolását.

Ha tehát az értékesítő rendelkezik a felsorolt dokumentumokkal, akkor fennáll a kiszállítás megtörténtének vélelme, és ha az adómentesség Áfa törvény szerinti egyéb feltételei is teljesülnek, az ügylet adómentesen kezelhető. További bizonyítékot a kiszállítás igazolására az adóhatóság tehát az értékesítést végző adóalanytól nem kérhet. A vélelmet, amennyiben marasztaló megállapítást kíván tenni, az adóhatóságnak kell megdöntenie.

Mindenképpen érdemes azonban – akár kisebb volumenű közösségi ügylet bonyolítása esetén is – megfelelő dokumentációs rendszert kialakítani és a szükséges háttérnyilvántartásokat naprakészen vezetni, amelyek egy esetleges ellenőrzés során az adóhatóság részére késedelem nélkül rendelkezésre bocsáthatók. A múltra vonatkozóan ezen dokumentumok összegyűjtése meglehetősen időigényes lehet és a bizonylatok hiányában az adómentesség alkalmazása az adóhatóság részéről könnyen megkérdőjelezhető.

Amennyiben a fent említett dokumentációs rendszer kialakításában, vagy a jelenleg alkalmazott rendszer jogszabályi megfelelőségének ellenőrzésében segítségükre lehetünk, kérjük forduljanak bizalommal munkatársainkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre!