2017-ben gyakornokként kezdted meg pályafutásod a Finacontnál, napjainkban pedig már senior könyvelői és kontrolling feladatokat látsz el.

Így igaz. Annyi módosítással, hogy február óta a feladataim leszűkültek csak a kontrolling területére. Főképp a pandémia ideje alatt végeztem senior könyvelési feladatokat, amit részben az akkori helyzet szült, amikor a megszokottnál mindenkinek sokkal rugalmasabbnak kellett lennie. De most már újra csak kontrolling. Abban tudok leginkább kiteljesedni, az vagyok én.

A könyvelés hosszú múltra nyúlik vissza, a kontrolling viszont egy viszonylag újabb terület. Emiatt áll hozzád közelebb?

Képzeld, nekem a szüleim is könyvelők. Ők vidéken végeznek könyvelési feladatokat, elsősorban kisvállalkozóknak. Mikor a vezetőség felkínálta nekem a választási lehetőséget, hogy könyvelés vagy kontrolling, akkor rögtön jött tőlük a “jótanács”, hogy ne válasszam a könyvelést. (Nevet.) De mindig is jobban foglalkoztatott a kontrolling és a tanulmányaim is egyértelműen afelé orientáltak: a Budapest Corvinus Egyetemen végeztem gazdálkodás és menedzsment szakon.

Hogy emlékszel, már kisgyerekként is reál területen képzelted el a jövőd?

Igen, mindig is a matekosabb dolgok érdekeltek. A gondolkodás, a logika, az összefüggések. A közgazdasági suli szinte adta magát, most pedig a kontrollingnál ugyanez a helyzet: elemezni, értékelni, meglátni az összefüggéseket.

Mit jelentenek számodra a számok?

Mindent. (Mosolyog.) Elemző vagyok, a számokból dolgozom. A számok lehetőséget adnak a megértésre.

A világ megértésére?

Arra azért nem. (Mosolyog.) De hidd el, hogy egy iparág, egy üzletág vagy egy cég megértése is nagyon izgalmas lehet!

Ha már számok: milyen érzés, hogy pont te lettél a Finacont 100. alkalmazottja?

Őszintén? Először csak azt hittem, hogy ez valami jól hangzó dolog. (Nevet.) Nyilván azóta tudom, hogy ez ki lett nyomozva. Kicsit hihetetlen amúgy. De nagyon jó érzés.

Hogy kerültél kapcsolatba a Finaconttal?

Az első egyetemi évem után szerettem volna dolgozni is egy olyan helyen, ahol egyben tanulhatok is a szakmáról. A családom ismerte Réka szüleit (Barabás Réka – HR manager), akinek az édesanyja ráadásul osztályfőnököm is volt alsó tagozatban. Tudtuk, hogy Réka egy könyveléssel is foglalkozó cégnél dolgozik és megkerestük őt azzal a kérdéssel, hogy nem keresnek-e gyakornokot. Szerencsére épp kerestek.

Hiszel abban, hogy nincsenek véletlenek vagy – szakmádhoz hűen – ennél racionálisabb típus vagy?

Abban hiszek, hogy minden történés mögött van valami ok. A véletlenekben nem hiszek. Vannak az életben szerencsés helyzetek és lehetőségek. Ezeket kell megtanulni felismerni és időben megragadni. Ez az igazi kihívás.

Szabadidődben – amikor épp nem a számok bűvkörében vagy – mivel töltöd legszívesebben az idődet?

Vannak izgalmas, kompetitív videójátékok, amiket nagyon élvezek. Ezalatt nem az ún. single player játékokat értem, hanem azokat, amikor a játék folyamán egy másik személlyel tudom összemérni a tudásomat. A másik nagy szerelmem az edzőterem, de az ilyen “se veled, se nélküled” kapcsolat. Már 10 éve tart. (Nevet.) Most főleg gépekkel edzek, azt jobban élvezem, mint a kardió edzéseket. Emellett főzni is nagyon szeretek, olyankor teljesen kikapcsol az elmém. Ráadásul minden fázisát nagyon élvezem az előkészületektől egészen az étkezésig.

Magánéletben nem vájkálok, de azt muszáj megkérdeznem, hogy milyen terveid vannak a jövőre nézve szakmai téren?

Mindenképp szeretnék tovább haladni, a senior szint nálam még nem végállomás. Szeretnék még több felelősséget, kihívást és bízom abban, hogy egyszer vezetőként is meg tudom mutatni, mire vagyok képes – mondjuk egy kontrolling csoport esetében.