A társasági adó rendszerében transzferáraknak nevezzük a kapcsolt vállalatok egymással folytatott ügyleteik során alkalmazott árakat. Az adóalanyoknak transzferár nyilvántartás készítési kötelezettsége keletkezik abban az esetben, ha az adóévben bármely kapcsolt vállalkozásával kötött szóbeli vagy írásbeli szerződése alapján teljesítés történik, és az ügylet egyedi értéke éves szinten eléri az 50 millió forintot. Az értékhatárt a szokásos piaci ár alapján kell meghatározni.

A korábbi hazai szabályozást kibővítve– új NGM rendelet alapján – 2017. óta a magyar jogrend része az OECD által közzétett, az adóalap erózióját és nyereségelvonás visszaszorítását célzó BEPS cselekvési terv transzferárazásra vonatkozó rendelkezése.

A korábbi szabályozás helyébe egy jóval összetettebb és az adott cégcsoportra vonatkozóan sokkal több adatot és információt tartalmazó dokumentálási kötelezettség lépett. Az új, hatályos szabályozás alapján a transzferár dokumentáció fődokumentumból és helyi dokumentumból áll.

A fődokumentumnak többek között tartalmaznia kell

– a vállalatcsoport egészének felépítésére, működésére és főbb funkcióira vonatkozó általános információkat,

– a gazdasági tevékenységre vonatkozóan az üzleti eredményre ható tényezők leírását,

– a meghatározó termékekre, szolgáltatásokra vonatkozó ellátási lánc bemutatását,

– árképzési politikára vonatkozó funkcionális elemzést, amely bemutatja a csoport egyes tagjainak az értékteremtő szolgáltatáshoz való hozzájárulását,

– immateriális javakra vonatkozóan adatok szolgáltatását,

– a csoport finanszírozásának általános bemutatását (beleértve a nem kapcsolt hitelezőkkel kötött jelentős finanszírozási megállapodásokat is).

A csoport pénzügyi és adózási helyzetét illetően be kell mutatni többek között a csoport üzleti évére vonatkozó éves konszolidált beszámolóját, ennek hiányában egyéb pénzügyi beszámolási, szabályozási, belső menedzsment, adózási vagy egyéb célból készített beszámolóját is.

A fődokumentum mellett megmaradt a magyar kapcsolt vállalkozás helyi dokumentáció készítési kötelezettsége is, amely az új szabályozás alapján sokkal bővebb és részletesebb információkat, illetve adatok bemutatását várja el az adózóktól. A helyi dokumentum két részből áll, melyek

– az adózó általános bemutatása (például: ügyvezetés felépítése, szervezeti ábra, stratégia, versenytársak, stb.), valamint

– egy ügylet specifikus rész. Tartalmi szempontból ez utóbbi rész felel meg a korábban hatályos szabályozás alapján készítendő transzferár nyilvántartásnak.

Amennyiben a fődokumentáció nem készül el a jogszabály előírta határidőig, illetve az esetleges adóhatósági ellenőrzésig, az állami adóhatóság 2 millió forint mulasztási bírságot szabhat ki. A mulasztási bírság kiszabása nem mentesíti az adózót a szokásos piaci ár megállapításával összefüggő dokumentáció elkészítése alól, ugyanis az adóhatóság határidőt tűz ki a mulasztás pótlására. Ismételt jogsértés esetén a mulasztási bírság összege 4 millió forint is lehet.

A helyi dokumentum hiánya is szankcionálható.

A kétszintű szabályozás lehetővé teszi a tagállamok adóhatóságai számára, hogy sokkal inkább átlássák a cégcsoportok működését, az üzleti eredmény mozgatórugóit, illetve a kapcsolt vállalkozások által ellátott funkciók, és viselt kockázatok alapján megállapítsák, került-e sor adóalap áthelyezésre az egyes országok, egyes kapcsolt vállalkozások között.

Így a transzferár dokumentálás kapcsán a kockázatot nem kizárólag a mulasztási bírság, illetve annak mértéke jelenti a társaságok számára, hanem azok a megállapítások, kiigazítások, amelyek a nyilvántartás tartalmi vizsgálatából adódhatnak.

Társaságunk vállalja ügyfelei részére a helyi transzferár dokumentáció és a fődokumentum összeállítását, emellett segítséget nyújt a külföldi anyavállalatok által elkészített fődokumentáció magyar jogszabályi megfelelési vizsgálata kapcsán is.