A bizalmi vagyonkezelés lényege, hogy szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgokat, ráruházott jogokat és követeléseket (kezelt vagyont) a saját nevében, de a kedvezményezett javára kezeli, míg a vagyonkezelésért, a vagyonrendelő díjfizetésre kötelezett. Vagyonkezelésbe adható ingatlan, ingó, értékpapír, vagyoni értékű jog vagy akár követelés is.

A bizalmi vagyonkezelés egy rugalmas, három szereplős jogviszony, ahol a szereplők személye (vagyonrendelő, vagyonkezelő, kedvezményezett) nem korlátozott.

Az írásba foglalt bizalmi vagyonkezelési szerződés (amely egyébként rendkívül rugalmasan alakítható, személyre szabható korlátozások és módosítási lehetőségek beépíthetők) alapján a vagyonrendelő a tulajdonát képező vagyont (dolgok tulajdonjogát, jogokat, követeléseket) vagy annak egy részét a vagyonkezelőre ruházza át. A vagyonkezelő pedig a saját nevében – főszabály szerint díj ellenében – a szerződésben megjelölt kedvezményezett javára végzi a bizalmi vagyonkezelési tevékenységet. Olyan konstrukcióról beszélünk tehát, ahol a vagyonnak jogi értelemben a vagyonkezelő lesz a tulajdonosa, míg gazdasági értelemben vett tulajdonosnak – a hasznok húzójának – a kedvezményezett személy minősül.

A bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyonelemeket a vagyonrendelőnek el kell különítenie a többi vagyonelemtől, azaz a bizalmi vagyonkezelésben kezelt vagyonelemek elkülönülnek a saját vagyontól és (a kedvezményezettek részére történő kifizetés esedékességéig) nem vonhatók végrehajtás alá.

A bizalmi vagyonkezelés intézményének alkalmazása – egyéb előnyein túl – számos adóelőnnyel is járhat.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény rendelkezéseit segítségül hívva megállapítható, hogy a bizalmi vagyonkezelési szerződés szerint a vagyonelemek ellenérték nélkül, ingyenesen kerülnek a vagyonkezelő tulajdonába, a vagyonrendelő bevételhez nem jut, ebből következően a vagyonrendelőnek e tekintetben nem keletkezik adókötelezettsége. A jogszabály tételesen rendelkezik arról is, hogy – eltérően a főszabálytól – a vagyonrendelő természetes személynek a vagyonrendelés okán nem merül fel adókötelezettsége.

Társasági adót illetően adómentesség illeti meg a kezelt vagyont, ha az adóévben csak befektetett pénzügyi eszközök, követelések, értékpapírok vagy pénzeszközök átvétele, birtoklása, hasznainak szedése vagy ilyen eszközzel kapcsolatos rendelkezési joga gyakorlása révén szerzett bevételt. Ha a felsoroltakon kívül egyéb bevétele is volt a kezelt vagyonnak, akkor „nullás” nyilatkozattételre nem jogosult, azaz társaságiadó-bevallás benyújtására kötelezett.

Adódnak sajátosságok a számviteli törvény rendelkezéseit illetően is, a jogszabály a kezelt vagyont a „vállalkozó” kategóriájába sorolja be és rendelkezik arról, hogy a törvény vállalkozóra vonatkozó szabályait a kezelt vagyonra megfelelően alkalmazni kell. A kezelt vagyont a számvitel szempontjából bizalmi vagyonkezelési szerződésenként külön-külön kell figyelembe venni, és a kezelt vagyon működtetésével kapcsolatos gazdasági eseményeket a számviteli törvény vállalkozóra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell teljesíteni.

A kezelt vagyon üzleti éve megegyezhet, de akár el is térhet a naptári évtől. A kezelt vagyon éves, egyszerűsített éves beszámolója készülhet forintban és a bizalmi vagyonkezelési szerződésben (létesítő okiratban) rögzített eltérő devizában is.

Több, a gazdasági társaságok működésére vonatkozó általános adózási és számviteli előírásoktól eltérő jogszabályi rendelkezésre kell tehát tekintettel lennünk, de az ezzel járó adminisztrációs terheket többszörösen ellensúlyozhatja a bizalmi vagyonkezelés intézményének alkalmazásával elérhető adóelőnyök sora.

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban további információra lenne szükségük, illetve segítségükre lehetünk a testreszabott, az adóelőnyök maximális kiaknázást biztosító konstrukció kialakításában, kérjük, keressék munkatársainkat!